Az első triatlonversenyemre Szekszárd mellett a Szálka-tónál, Szálka településen került for a III. Szálka Kupán.
SPRINT TÁV
500m úszás
22,5km kerékpározás
5km futás
Időeredmény: 1:50:30
Reggel 6 órakor indultunk Budapestről kis családommal Szekszárd irányába. 8 óra előtt érkeztünk, ahol már várt minket barátunk, Péter. Ő invitált erre a versenyre, mert neki volt már tapasztalata triatlon versenyekben és biztatott, hogy nyugodtan induljak el sprint távon. Bemutatott 3 barátjának, a Szilágyi testvéreknek, akik már rendelkeznek Iron Man verseny teljesítésével. Reggelizés közben, a szokásos ugratások mellett, amit mindig megkapnak az újoncok, rengeteg jó tippel láttak el a versenyzést illetően. Reggeli után felöltöztünk, beállítottuk a bicikliket, majd elgurultunk a verseny rajtjának helyszínére. Én a srácoktól kaptam kölcsön egy biciklit, hogy tudjam teljesíteni a kerékpáros távot. Ez egy mountain bike vázas, de vékony versenygumis bringa volt Shimano váltókkal.
A verseny helyszínén elkezdődött a bedepózás. Egy nagyobb területen derékmagasságig érő állványok sorakoznak, ahol a biciklit és a cuuccokat tárolják a versenyzők, amíg valamelyik számot éppen teljesítik. Ide érkezel úszás után, indulsz a bicikliddel, azzal ide érkezel vissza, majd mész futni. És itt is tudsz átöltözni a számok között, ha akarsz. Akkurátusan elvégeztem a bedepózást, a cuccaim között rendet raktam, a szükséges dolgokat kipakoltam. A bedepózás után bemelegítés, ebben segített a feleségem, mert kezdtem már annyira felpörögni, hogy egy sima bemelegítésre nem tudtam koncentrálni.
10 órakor indult az L és az XL (fél Iron Man) rajtja. Ezután bementünk a vízbe, együtt a sprint és az olimpiai táv versenyzői. Én kb. 400 emberrel szálltam vízbe. Itt volt a komplett Izraeli junior és felnőtt válogatott, a magyar válogatottból szintén juniorok és felnőttek is, tehát erősnek tűnt a mezőny. Próbáltam egy jó starthelyet kiválasztani. Éreztem, hogy jó formában vagyok. Majd eldördült a startpisztoly!
Az úszás végig jól ment. Volt egy kis birkózás a víz alatt a kedvezőbb pozícióért, de nem hagytam magam. Jól ment a nyíltvizi úszótechnika is. És erővel is jól bírtam. Mondjuk szerintem több volt, mint 500m, mert a testem is érezte, hogy ez hosszabb és az időeredményem is jócskán elmaradt a várakozásomtól. Ettől függetlenül nagyon elégedett voltam az úszás után, mert az első 20 között jöttem ki a vízből és ez a 400 startolóból elég jó kis eredmény. Az időm ekkor 13 perc körüli volt. Mikor kijöttem a vízből, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Szédültem, mint egy nagyon részeg. A feleségem buzdított a fiammal együtt oldalról, attól egy kicsit magamhoz tértem. Talán ezt nevezik transzállapotnak?
Na, futás a depóba. Folyadékbevitel, zokni, cipő, fejvédő, napszemüveg, Carbo Snack és Enduro Snack. Irány a kerékpározás. Meg voltam győződve, hogy nagyjából sík terepen lesz a bringázás, hiszen ez mégsem egy Tour De France. Hát, mit mondjak, értek meglepetések. Komoly lejtők tagolták a távot. A legdurvább egy hosszú 12%-os emelkedő volt. Itt a mezőny nagy része feltolta a bringát, mert így gyorsabb volt, mint egy helyben taposni. Magam is így tettem. A biciklimen nem volt kulacstartó, a frissitőállomások pedig még itt nem alakultak ki. Úgyhogy a legnagyobb ellenségem a biciklizésnél a hőségből eredő szomjúságom volt. A másik probléma a kölcsönbicikli tipikus esete. Nem ismertem a járművet. A pedálon nem volt klipsz, ezért a talpam folyamatosan csúszott raja, főleg emelkedőn. A váltó néha összevissza váltott, volt ahol kettőt váltott lefelé vagy felfelé. A MTB váz miatt egy idő után kényelmetlenné vált a testtartásom. (Ettől függetlenül örök hálám a srácoknak a kölcsönbicikliért, hiszen e nélkül el sem indulhattam volna!) Nagy nehezen azért letekertem, de eléggé megszenvedtem. Jónéhányan meg is előztek, kerékpározásban elég jól nyomják a triatlonisták. Ezt még nagyon meg kell tanulnom.
A kerékpározás után irány a depó. Fejvédő le, baseball sapka fel, frissítők és energiaszeletek után megkezdtem a futást. Nem mondom, hogy nem volt bedurranva az egész lábam. Észrevettem, hogy a jobb lábam sípcsontjánál olyan az érzés, mintha egy nagyon erős bilincs szorítaná a lábam. Ez az érzés végigkísérte az egész futásomat. A futás először inkább kocogás volt, mert eléggé elkészültem az erőmmel. Arra figyeltem, hogy egyelőre ezt a kocogást állandósítsam és egyenletessé tegyem és megóvjam magam a holtpontoktól. Ez nagyjából sikerült is. Voltak a futásnál is enyhe lejtők, ami húzós volt, de kibírható. A végére még maradt egy kis erőtartalékom, úgyhogy meghúztam rendesen és így értem a célba 1:50:30-as idővel. A futásnál annak örültem, hogy engem nem előzött meg senki, én viszont 4 embert is beértem és megelőztem őket.
Hivatalos végeredmény még nincs, de amint lesz, ígérem posztolom. Kiváncsi vagyok, hogy ebben az óriási mezőnyben hűnyadik helyen végeztem. Összeségében nagyon élveztem a versenyt. Folytatom tovább az edzéseket, készülök keményen, mert a cél ugyanaz, jövő ilyenkor Ironman! Ahogy a Szilágyi tetvérek közül az egyikük gratulált az első versenyemhez, majd azt monta: "Vigyázz, függővé tesz!" Milyen igaza van!
A verseny utáni napon pihenő, de az utána következő napon folytatódik az edzés erősítéssel és laza futással.
