Tegnap pihenőnap volt kényszerből, mert elrabolt a munkám. Fontos tapasztalat, hogy az edzésnek igenis időt kell szakítani! Egyébként nyújtás-lazítás lett volna a tegnapi program, úgyhogy túlságosan nem bánkódtam. Ámde cserébe ma duplaedzést nyomtam.
REGGEL
55 perc erősítő edzés (bicepsz, tricepsz, mell, váll, hát, vádli, comb)
DÉLUTÁN
1500m úszás (250m bemelegítés pillangó, hát, mell, gyors - 1000m gyorsúszás folyamatosan, megállás nélkül, idő: 18:24 - 250m levezetés hát, mell, gyors)
5. osztályos koromban, azaz 11 évesen játszottuk az első meccseinket kézilabdában. Mindig idősebb csapatok ellen játszottunk, volt hogy 14 éves srácok voltak az ellenfeleink. Az edzőnknek az volt az elképzelése, hogy így jobban megedződünk majd fizikálisan, és jobban megtanulunk majd küzdeni. Igaza volt, mert később kifizetődő lett az, hogy 11 évesen minden meccsünkön leütöttek, meggyaláztak, bedaráltak, leigáztak minket. Volt olyan meccs, ahol szoros emberfogással kellett fognom az ellenfél átlövőjét, aki szabályosan gyomorszájon vágott, majd kikerülte haldokló testemet és lőtt egy bitang nagy gólt. Ilyen és ezer hasonló. A csapatban én voltam az irányító. Fizikálisan nem voltam túl erős, a lövőtechnikám sem volt a legjobb, viszont volt eszem a játékhoz. Úgyhogy inkább a labdákat osztogattam a nálamnál jobb lövőtársaimnak. Így az én játékom nem volt valami eredményes és ez idővel vissza is ütött. Pontosabban ez csak félig igaz, mert sportszempontból rosszabbul jártam, lelki szempontból viszont nagyon sokat gazdagodtam a hamarosan bekövetkező változásoktól.
Reggel botrányosan lustának éreztem magam. Azt gondoltam magamban, hogy most biztosan nem megyek kondizni. Nincs az az isten! Azután megnéztem egy-két triatlonos videót a youtube-on és egyből megjött a kedvem az egészhez. Elmentem a konditerembe és letoltam egy 55 perces intenzív erősítő edzést. A gyakorlatok között maximum 20-30 másodperces szünetet tartottam.
Délután, munka után pedig elmentem úszni a családdal együtt. Bemelegítés után az volt a tervem, hogy viszonylag erős és egyenletes tempóban leússzak 1000m gyorsban, megállás nélkül. Sikerült. Az időeredménnyel is elégedett voltam. Az első 250 méteren sajgott minden izmom a reggeli edzéstől és szúrt a levegő a jobb mellkasomban, de azután szép lassan belejöttem. Érzésem szerint a hátralévő 750 métert gyorsabban úsztam le, mint az első 250 métert:)
