Ma squash edzésen voltam. 60 perc kemény, izzadságos edzés, némi erősítéssel megspékelve.
Azért járok egy héten kétszer squash edzésre, mert mondjuk a sportok közül ez a hobbim és mert remekül fejleszti az állóképességet, a koncentrációt és a robbanékonyságot. Edzővel dolgozom, Cséfalvay Danival, aki profi sportoló, squash-ban az országos ranglista első 10 rendszeres szereplője. 60 perceket edzünk, gyakorlás gyakorlás hátán. Néha, mint például ma is, megspékeljük az edzést némi erősítéssel. Ez úgy néz ki, hogy az ütések gyakorlása közben csinálunk falnak támaszkodva 90 fokos süllyesztett ülőpozíciójú kitartást, plank-et, majd 3-szor 20 fekvőtámaszt. Ezután folytatjuk az ütögetést. Fárasztó, mit mondjak.
Ami nehezítette ma az edzésmunkát, hogy majd' megpusztultam a fájdalomtól, ami a bal nagylábamujjában a hétvégén keletkezett. Egyébként valószínű, hogy a múltkori squash edzésen repedt meg a csont, mert rossz volt az az edzőcipőm. Most borzasztóan kínlódom. A másik, ami problémás, hogy ismét kiújult a csonthártya gyulladásom a jobb sípcsontomban. Ez viszont biztos, hogy a futástól van. Most nagyon szenvedek, mert éppen járni is alig bírok és a hangulatomra sincs jó hatással. Utálom a kényszerszüneteket! Hogy lesz ebből így rendszeres edzésmunka? És hogy lesz ebből így IronMan?
Ráadásul október 5-re beneveztem egy amatőr squash-kupára is, amin mindenképpen szeretnék elindulni. Ha "törik", ha "szakad"! Imádom a versenyeket, imádom a megmérettetést!
