HTML

Edzés nélkül.... - Egy ismeretség kezdete

2013.09.01. 12:35 IronIvan

Már 5. napja nem edzek. Szerda, csütörtök, péntek a munka miatt maradt ki, szombat és vasárnap pedig betegség miatt. Valami furcsa vírus döntött le a lábamról egyik pillanatról a másikra. Láz, torokfájás, légcsőben fájdalom, gyengeség, levertség, stb. Ilyen tünetekkel küzdök, miközben nagyon edzeni kéne, hiszen vasárnap verseny Ózdon és a felkészülésem egyelőre nem mondható kielégítőnek. A jövő héten mindenképpen kellene egy úszóedzés, egy kerékpározás, egy futás és ha még beleférne egy erősítés és masszázs, akkor talán van esélyem egy méltó versenyzésre.


Már hatodikos voltam, év elején jártunk, amikor következett egy újabb mérkőzés. Elsős gimisek ellen játszottunk. A cserepadunk melletti területen tornász szivacsok voltak egymásra pakolva. Ezen ült egy szőke, tüsihajú, aranyos fejű kisfiú. A meccsünket nézte. Szokás szerint én voltam az irányító. Vergődtünk az idősebbek ellen, én is vergődtem a fizikai fölényük miatt. Kezdtek nagyon bedarálni minket. A második félidő közepénél jártunk, amikor váratlanul lehívott az edzőnk a padra és beküldte helyettem a szőke fiút. Irányító pozícióba. A helyemre. A gombóc ott dörömbölt a torkomban. Mert amit ez a fiú mutatott, az beszarás volt. Az egy dolog, hogy lőtt pár gólt, de ahogy lőtte. Ennek a fiúnak a zsenialitása már akkor kiragyogott mindőnk közül. Azt csinált a labdával, amit csak akart. Pillanatok alatt teljesen átalakult a csapatunk játéka. Egy új, szellemesebb, bátrabb karmestert kapott a csapat és nagyon gyorsan igazodott hozzá. Ezt látta az edzőnk is és természetesen én is. Ha 10 perccel tovább tartott volna a meccs, esküszöm megnyertük volna. A szőke fiú ott, a város egyik iskolájának tornatermében megforgatta a világot a tengelye körül. Gondolkodóba estem, hogy mi lesz velem ezután. Az úszást abbahagytam már hetek óta, a kézilabdára kezdtem teljes mértékben alapozni és tessék. Jön egy fiú, aki egy évvel fiatalabb nálam és megmutatja, hogyan is kell ezt játszani.... Soha többet nem játszottam irányító pozícióban. A szőke fiút pedig úgy hívták: Buday Dániel. A Dani. (Buday Dániel több, mint 100-szoros válogatott kézilabdázó, olimpiai 4., világbajnoki és euróba bajnoki helyezések, Magyar bajnok a Veszprémmel, KEK-ezüstérem a THW-Kiel csapatával és játszott természetesen a Pick Szegedben is.)

 

Elkészült a múltkori versenyem, a Szálka Triatlon hivatalos eredménylistája. Sprinttávon, a felnőtt férfi kategóriában  a 14. helyezett lettem. Abszolútban (junior férfi és női, felnőtt férfi és női, szenior férfi és női, veterán férfi) pedig a 49. helyet sikerült megszereznem. Egyelőre nem tudom megítélni, hogy örüljek-e....

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ironivan.blog.hu/api/trackback/id/tr25487135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása